Kozák Miklós 1924. szeptember 5-én született Kunhegyesen. 1947-ben vették fel a Műegyetem Kultúrmérnöki Karára, ahol 1951-ben kapta meg mérnöki oklevelét. A mérnöki oklevél megszerzése után az MTA tudományos ösztöndíjasa lett. 

A diploma megszerzése után a Közoktatásügyi Minisztériumban, utána pedig 1953-tól a Műegyetem Vízépítési Tanszékén dolgozott. 1956-ban adjunktusi, 1962-ben docensi, 1969-ben egyetemi tanári címet kapott. 1969-től a Vízépítési Tanszék vezetője, 1974-1987-ig Vízgazdálkodási és Vízépítési Intézet igazgatója volt. 1968-ban védte meg „A szabadfelszínű nempermanens vízmozgások számítása digitális számítógéppel” című Műszaki Tudományok Doktora címért benyújtott értekezését. Ezután egy évet az USA-ban töltött Ford ösztöndíjjal, ahol a nempermanens vízmozgások számítógépes vizsgálatával és az osztott paraméterű vízgyűjtő modellezéssel foglalkozott. Hazatérése után lett a Vízépítési Tanszék vezetője. Oktató munkája mellett a BME Nemzetközi Kapcsolatok Osztályát is vezette. Nagyon fontosnak tartotta a hallgatók gyakorlati képzését, ennek elősegítéséhez gazdag diapozitív gyűjteményt hozott létre a vízilétesítményekről és a vízépítési hibákról. Jelentősen fejlesztette az Intézet nemzetközi kapcsolatait. Nevéhez fűződik a vízimérnök képzést végző középeurópai tanszékek vezetőinek a találkozója és együttműködése. Egész életútja alatt nagy energiát fektetett az oktatás fejlesztésébe. Átdolgozta a Hidraulika és a Folyami Vízépítési Műtárgyak tárgy tananyagát. Munkatársaival új jegyzeteket készített a Számítógépes Hidraulika tárgykör oktatásához. A Tanszék Laboratóriumában a szemléltető oktatás elősegítése érdekében több hidraulikai modellt építtetett.

 

Több mint 200 publikációja jelent meg, közülük 35 idegen nyelven. Kertai Edével közösen készítette el közel

egy évtizedes munkával Magyarország nagyobb vízépítési műtárgyainak három kötetes monográfiáját (Duzzasztóművek, Folyami kikötők, Tavi kikötők).

 

 

2020. május 12-én hunyt el Budapesten.