1892. május 16. (vagy 23)-án született Pusztakutason. Középiskolai tanulmányait Szolnokon a Verseghy Gimnáziumban végezte. Wollek Géza volt az osztályfőnőke. A jogot Budapesten és Kecskeméten végezte. Elsőéves jogász korában a budapesti "Nap" szolnokmegyei tudósítója és a "Tiszavidéki Ujság" belső munkatársa lett 1910-ben.
Két évvel később az első szolnoki napilap, az "Ujság" segédszerkesztője, majd felelős szerkesztője. Ugyanebben az időben az "Est lapok" szolnoki munkatársa. A kormánypárti "Ujság" után a szélső ellenzéki "Független Lap" h. szerkesztője a háború kitöréséig.
Az I. világháborúban mint a 68. gy. e. tisztjelöltje orosz hadifogságba került. Itt előbb lapszerkesztő, később a híres nikolszkutszuriszki hadifogoly színház igazgatója. Japánon, Kínán, Indián, Ceylonon, Egyiptomon keresztül jött haza 1920 végén.
Újra az Est-lapok munkatársa, majd a Szolnoki Ujsághoz kerül, amelynek most is dolgozik. Megalapította teljesen eredeti hangú és színű, "Irások" c. folyóiratát. Tíz budapesti lap tudósítója és a világhírre vergődött arzénügyek kipattantója. Riportjai, szatirikus hangú cikkei majdnem minden fővárosi lapban megjelentek.
Forrás:
Csősz László: "Keresztény polgári érdekek sérelme nélkül". Gettósítás Szolnokon. Századok (2000)
Dr. Scheftsik György: Jász-Nagykun-Szolnok vármegye multja és jelene. Pécs, 1935.
Szolnoki fejek. Szolnok, 1928
A szolnoki zsidóság története 1840-1944. Irta és összeállította: Varga Béla. Szolnok, Damjanich Múzeum, 1994.
Szurmay Ernő: Emlékjelek. Szolnok, 2000