Zsidó kereskedők már az 1800-as évek elejétől megfordultak a településen. Valós letelepedésük és a hitközség alapjainak megteremtése 1848 után kezdődött. Az 1880-as népszámláláskor 162 zsidót írtak össze. A kunhegyesi orthodox hitközség a karcagi anyahitközség alá tartozott. A hitközség 1871 őszén alakult meg. A legtöbben 1920-ban éltek Kunhegyesen, amikor a hitközségnek 356 tagja volt. 1941-ben 224 izraelita vallású élt a településen.
1893-ban épült a zsinagóga Steinberger Mór és Uhrin András vállalkozó, valamint Schilling Miklós kőművesmester építette. A zsinagóga a Bethlen Gábor utca 6. sz. alatt állt. Szabadon álló, téglalap alaprajzú, nyeregtetővel fedett, oromfalas épület oromcsúcsán kőtáblákkal volt díszítve. A bejárata előtt kisebb, két faoszloppal alátámasztott előtető állt. A belsőt faszerkezetű dongaboltozat fedte.
1944 májusában a járás gettóját Kunhegyesen jelölték ki, ahová a helyieken túl az abádszalóki, tiszaburai és tiszaroffi zsidókat is zsúfolták. Majd a szolnoki cukorgyári táborból a legtöbbjüket Auschwitzba deportálták. 95 kunhegyesi tért vissza. Újjászervezték a hitközségüket.
A templom épületének állapota a 2000-es évek elején annyira megromlott, hogy összedőlt.
2004. május 16-án a holocaust 60. évfordulója alkalmából a kunhegyesei áldozatok emlékére Kunhegyes Város Önkormányzata megemlékezést tartott. Erre az alkalomra jelent meg Pozsgai Gézáné-Víg Márta: Emberek az embertelenségben: Emlékezés a kunhegyesi zsidóságra és a holocauszt áldozataira c. helytörténeti munkája. Az izraelita temetőben emlékmű avatására került, mely a lebontott zsidótemplom mózesi kőtábláiból készült.
Kósa Károly felvétele - Verseghy Könyvtár Fotótára
A zsinagóga alapkövébe rejtett irat 2003-ban az épület bontásakor került elő.