Kerekudvar 1628-ban került a melléthei Barna család tulajdonába, mint nádori adomány. Majd házasság révén az uszfalvi Usz, utóbb jekelfalusi és margitfalvai Jekelfalussy család birtoka lett. Jekelfalussy Johanna építtette a kúriát 1820 körül. A klasszicista stílusú épületet a gyöngyösi ifj. Rábl Károly építőmester tervezte a családi hagyomány szerint. 1826-ban készült el a kúria közelében álló családi sírkápolna.

Jekelfalussy Johanna

A földbirtokosnőtől unokája, tahvári és tarkeöi Tahy Rudlf örökölte, aki itt is született.  Egy évvel később, 1849-ben az elhunyt örökös özvegye Varga Borbála és lánya lakták a kúriát. Tahy Amália (1849-1929) 1868-ban kötött házasságot kövesszarvi és gosztonyi Gosztonyi Gézával, aki a hozományként kapott birtokot földvásárlással tovább növelte. 1893-ban 670 katasztrális földterülettel rendelkezett a család. Halála után idősebb fia, Gosztonyi Aladár (?-1931 )örökölte a kerekudvari kúriát, aki 1926-ban kibővítette az épületet, valamint renováltatta a család sírkápolnáját. 1931-ben bekövetkezett halálakor itt helyezték örök nyugalomra. Családi ünnepek: keresztelők, esküvők és a társasági élet eseményei színesítették a majorság napjait. Gyakorta látták vendégül a szomszédos birtokosokat és  Igazi nagy események voltak a vadászatok is. A birtokot pedig Gosztonyi Aladár özvegye Amelin Erzsébet örökölte, aki haláláig a kerekudvari birtokon lakott 1943-ig. Az államosítás után a termelőszövetkezet használta az épületet. A majrban gépállomást alakítottak ki. Majd az 1970-es évekig szolgálati lakásként hasznosították az egykori kúriát. 1994-ben a Zagyva menti Szövetkezet kezelésébe tartozott, később magántuljadonba került. Állapota azóta teljesen leromlott.

A kúria főhomlokzata 1925 körül a bővítések előtt.

A hátsó homlokzat középső rizalitja 1931-ben.

Az egykori ebédlőben lévő cserépkályha 1980-ban még meg állt. A kályha közepén a Gosztony család címere látható. Valószínű, hogy Gosztonyi I. Géza idején építették.

Szabadon álló, földszintes, téglalalap alaprajzú, egyszerű kiképzésű kúria. Az egyenes záródású ablakai egykor szalagkeretesek voltak. A főhomlokztata és a hátsó homlokzata 2+A+2 osztású. A főhomlokzat előtt álló négy dór jellegű oszlopon nyugvó portikusz mára összedőlt. A hátsó homlokzat falsíkjából kilépő portikusz két-két oszlopa még látható. A timpanont mély tükör díszíti. A portikuszhoz lépcső vezet fel. Az oldalhomlokzatokhoz bővítményekete csatoltak. A kúria belseje kéttraktusos,középfolyosós elrendezésű. Néhány helyiségben az eredeti díszparketta és a hajópadló maradványai még láthatóak. A kúria alatt boltozatos pince húzódik.

(Kósa Károly felvételei - Verseghy Ferenc Könyvtár Fotótára)

Forrás:

Gosztony Ernő: Társasági élet Kerekudvar virágzása idején = Berényi Kármentő 15. évf. 2. sz. (2008. december) 4-5. pp.

Jenei Gyula: Lakhatna itt a boldogság? Jászkun Krónika (1997.07.28.): 9.

Virág Zsolt: Magyar kastélylexikon 6-7. kötet Budapest, 2005.